Kótai Ibolya bemutatkozó oldala

Korábban foglalkoztál értékesítéssel, mivel foglalkoztál?

1998-ban a piacon voltam a családi vállalkozásunkban és cipőket árultam hétvégenként, 14 évesen azaz 2004-ben árubeszerzéssel foglalkoztam, eladtam, rendeltem, számláztam.
2008-ban panaszkezeléssel és az új alkalmazottakkal foglalkoztam - felügyeltem a munkáikat és betanítottam (ha szükséges volt). Ezután a repülőtéren újságárusként dolgoztam, majd a Corvin Coyoco ékszerboltban voltam eladó, fél év után üzletvezető helyettes.

Mit gondolsz, mi a sikered titka?

Nincsen titkom, szerettem mingig azt, amit csináltam, egyszerűen csak csináltam/om, amit kell.

Milyen nyelveket beszélsz?

Angolul nem a legtökéletesebb, de nagyon könnyem megértetem magam, ezen felül alapfokon spanyolul, ami jövőre már remélhetőleg középfokon lesz :)

Melyik a kedvenc kerületed és miért?

10. kerület, mert rohamosan fejlődik. Úgy érzem, hamarosan nagyon keresett lesz a belvárosi árak miatt, egyre több külföldi van, de ez csak az én véleményem.
Figyelemmel kisérem, ami a kerületben történik és eddig amit gondoltam, többé kevésbé végbe ment.

Mi az a 3 szó, ami téged jellemez?

Vidám, energikus, tettrekész

Mi a véleményed a csapatról?

Én csak hosszabb idő után tudok következtetést levonni komolyabban, (lehet többet kéne bejárnom), jelenlegi álláspontom röviden és tömören: Szuper! Itt nincs pletyka vagy rosszindulat, itt ösztönözve vagyok. Jó a csapat más szemszögből is, de nem akarok sokat ódázni :) Kivételes a munkakörnyezet és a csapatszellem.

Szerinted mindenki tud érvényesülni az ingatlanos szakmában?

Nehéz kérdés. Akinek nincs kézügyessége, ne menjen virágkötőnek meg stb... Ugyanakkor nem hiszem, hogy nem lehet megtanulni azt, amire igazán vágyik az ember és akarja.
Egyik ismerősöm fodrásznak tanult úgy, hogy semmi kézügyessége nem volt, ma díjakat nyer külföldön.
Én mégsem ajánlanám annak, aki indulatos, vagy nem tudja kontroll alatt tartani a gondolatait és nem rendelkezik azzal a belső intenditással, ami ehhez a szakmához elengedhetetlen. Ilyen az empátia vagy a segítségnyújtás többek közt, a szépérzéket nem lehet tanulni, ez vagy benne van az emberben vagy nincsen.
Röviden, tömören a kérdésre a válasz: Nem, nem mindenki... - de ez csak az én véleményem

Mit tanácsolsz azoknak, akik eddig csak gondolkodtak azon, hogy belevágjanak a szakmába?

A bátraké a szerencse, azt tanácsolnám, ne gondolkozzon sokat, ha tettre kész és meg van benne a fejlődni akarás. Próbálja ki a szakmát mindenképpen, ha a zsigereiben is érzi, hogy itt nem elég csupán akarni, itt tenni is kell érte, és a tenni is egy tág fogalom, mert nem mindegy az sem, hogy hogyan... Pozítív elemekre gondolok, mert a munkája minőségén is fog múlni az, hogy a jövőben mennyire lesz keresett. Ha a legnehezebb napokon sem lehet eltántorítani a céloktól, akkor ezt a szakmát mindenképpen próbálja ki. Cserébe a munkájáért elismerést, átlagon felüli fizetést és szabadidőt is kap.
Ha ez eddig ijesztő volt, akkor ezt a szakmát mégsem ajánlanám annak aki csak gondolkozik. :D