IX. kerület

Budapest IX. kerülete az egyik pesti kerület. Összefoglaló történelmi neve Ferencváros, a kerületi önkormányzat is ezt használja. A városrész 1792-ben I. Ferenc trónra lépésének alkalmából kapta e nevet.

A középkorban majorságok voltak a területén. A XVIII. század végén alakult ki egy kertes település a mai Ráday és Lónyay utcák környékén, amely az 1799. évi dunai árvíz áldozatává vált. A házakat vályogból építették újra, ám 1838-ban az újabb, még nagyobb árvíz ezeket is elpusztította. 529 házból csak 19 maradt meg. Ezt követően a parton gátat emeltek, a legalacsonyabban fekvő részeket feltöltötték és a házak ekkor már téglából és kőből épültek újra. A 19. század második felében nagyarányú iparosítás kezdődött: ide települt a legnagyobb vágóhíd, öt malom létesült, és a parton felépültek a Közraktárak a második világháborúban megsemmisült Elevátorral [1], illetve a századfordulón a Központi Vásárcsarnok. A kerületben épült fel a Mária Valéria-lakótelep, amelynek helyén létesült a József Attila lakótelep. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején négy jelentős felkelőcsoport működött a kerületben: a Tűzoltó utcaiak, a Ferenc tériek, a Tompa utcaiak és a Kilián laktanya környékén harcolók; közülük a Tűzoltó utcaiak harcoltak legtovább egész Budapesten, csak november 8-án tették le a fegyvert; vezetőjüket, Angyal Istvánt kivégezték, Ferencvárosban ma emlékét tér és emlékmű is őrzi. Október 23-án a felkelők a Soroksári úti fegyvergyár puskáival vették fel a harcot.[5]

A Fővárosi Közgyűlés 2012. december 12-én kelt városrészeket rendező határozatában jelentősen átalakította a kerület városrészi felosztását.[1][6] Megszűnt Gubacsidűlő, Ferencváros viszont három részre szakadt: Külső-Ferencváros, Belső-Ferencváros és Középső-Ferencváros.