Alapvetően a szigetelés a falon keresztül történő magasabb és alacsonyabb hőmérséklet kiegyenlítődésének segítését szolgálja. A hőszigeteléssel ez a folyamat lassú, hiszen nem engedi át közvetlenül a hideg levegőt a belső térbe.
Külső hőszigetelés esetén a kiegyenlítődési pont kifelé tolódik, vagyis a fal teljes egészében fel tudja venni a benti hőmérsékletet, így gyakorlatilag hőtárolóként működik, ami nagyban csökkenti a fűtési költségeket.
Belső oldali szigetelésnél a fal ezen képességét teljesen elveszti. Vagyis a szigetelőanyag gátolja a fal felmelegedését, így a kívülről jól átjárható fal a kinti, hidegebb levegő hőmérsékletét veszi fel. A fal a hideg levegőt fogja tárolni, így elveszti a számunkra hasznos hőtároló képességét. Emellett a hideg és meleg falak találkozása is problémás lehet: a belülről szigetelt, de kívülről áthűlt homlokzati falak és a szoba levegőjétől felmelegedett mennyezet találkozásánál hőhidak alakulnak ki, ami a pára lecsapódásának és a fal penészesedésének veszélyét is magában hordozza.
Természetesen a belső szigetelés a legolcsóbb és a legegyszerűbb megoldás, hiszen nem kell állványozni, kevesebb anyag kell hozzá, és lehet szobánként is megcsinálni, nem kell az egész homlokzatot egyben. Ha nincs más mód, csak akkor javasolt.
Ebben az esetben figyelni kell arra, hogy ne legyen rés a szigetelőanyagok találkozásánál, illetve célszerű párazáró réteget is felhelyezni a falhoz. Azonban még így is számolni kell a hideg homlokzati fal és a meleg mennyezet találkozásánál hőhidak kialakulásával. Ezeket minimálisra lehet csökkenteni, de teljes mértékben nem lehet kiküszöbölni.
Reméljük, ez a kis összefoglaló segít a szigetelés tervezésekor. Természetesen minden lakás egyedi, mégis érdemes hosszútávon gondolkodni, és az egészséges környezet fenntartására törekedni.